2015. december 28., hétfő

1. fejezet

Szia!
Itt is van az első fejezet. Nem szólok hozzá semmit! Csak annyit mondok, hogy sok örömmel olvasd el! :D










1. fejezet





Igazából fogalmam sincs, hogy miért tanácsoltak el a suliból.
Jól van, tudom. De... Az csak egyetlen dolog volt!
Na de várjunk. Én végzős diák vagyok szóval...nincs miért aggódnom! De az egy dolog volt, tényleg.
Na jó, korábban is akadtak ilyen-olyan apróságok, amiket megcsináltam. Például elég sokat késtem. De hát mindenki szokott késni, nem? Ki az, aki képes hajnali fél hétkor felkelni azután, hogy kettőig, fél háromig képtelen volt elszakadni a nettől? Mert bárki bármit mond, igenis vannak olyan helyzetek, amikor ott kell ülni a monitor előtt! Aki nem ül ott, az nem jut hozzá a legfontosabb, legfrissebb információkhoz, márpedig aki nem jut hozzá az információkhoz, az egyszerűen lemarad. Ezt már apának is elmagyaráztam egyszer, de nem értette.
Akkor amikor elmagyaráztam neki, éppen hajnali negyed kettő volt, akkor nézett be a szobámba. Szónokolt egy sort arról, hogy igazán ideje lenne aludnom, én meg persze elmagyaráztam neki a helyzetet.
Mire ő:
 - Nem értem, kislányom, miért olyan fontos, hogy tudd ezeket a dolgokat!
 - Tessék? - meregettem rá a szemem, mert komolyan nem fogtam fel, mit nem lehet ezen érteni.
 - Ami fontos, az előbb-utóbb úgyis elfog jutni hozzád, ami meg nem fontos... - Megvonta a vállát. - Hát, az meg nem fontos. Azzal nem kell foglalkozni.
 - De ezek mind-mind fontos dolgok! - feleltem.
Apa egy pillantást vett a laptopomra, aminek persze gyorsan lecsuktam a fedelét. Hiába tettem, mert apám a szemembe nézett. Úgy nézett a szemembe, azzal a bizonyos nézéssel, azután elmosolyodott.
- Te tényleg azért éjszakázol, azért vállalod, hogy holnap reggel elkéss, mert muszáj már most megtudnod, hogy az a kislány milyen színűre festette a haját?
 - Nem festette, csak színezte.
 - Van különbség? - kérdezte apa.
Nem tudta, hát persze hogy nem tudta! Érthető, elvégre férfi...
 - Hogyne lenne! De nem is ez a lényeg - feleltem gyorsan, csak hogy még világosabbá tegyem számára a helyzetet -, hogy milyen színűre színezte.
Apa csak a fejét csóválta, aztán tett egy rá jellemző megjegyzést:
 - Lottie, ennél azért sokkal komolyabb kislánynak tartottalak!
Mindig ilyeneket szokott mondani. És eláruljak valamit? Utálom, amikor ilyeneket mond! Vagyis, szóval, nem őt utálom, mert apát nem lehet utálni (tényleg nem lehet, őt még azok se bírják utálni, akik utálni szeretnék, én meg ráadásul nem is szeretném - de erről majd inkább később, vagyis mindjárt), hanem azt, amit mond. Mi az, hogy "...ennél azért sokkal komolyabb kislánynak tartottalak" ?
Ezzel az egy mondattal több bajom is van.
Először is, ami a legfontosabb: már nem vagyok kislány. Bőven nem. 18 múltam, már majdnem 19 vagyok. Végzős! Vagyis már leérettségiztem csak nincs hely ahol lakhatnék. És tényleg, egy végzőst pedig aztán tényleg nem lehet kislánynak nevezni, nem igaz?
Másodszor: mi az, hogy "komolyabb"? Egyáltalán mi az, hogy "komoly"? Ha egész nap savanyú képpel járkálnék, ha mondjuk... ha mondjuk unalmas gesztenyebarna vagy plüssmaci-barna lenne a hajam (ami sosem volt, mert nekem mindig szőke volt a hajam), ha csupa feketében járnék, és olyan ruhákat hordanék, mint a... ribancok.
Na de tényleg, én nem akarok egy szexi ribanc lenni, aki a segge alá akar mindent. Na jó, van már tabletem meg iPhone-om, de én nem szoktam őket használni. Ha valami bajom van akkor megkérdezem anyát. Anya eleve egy főiskolai tanár, szóval nálunk minden rendben.
Apa egy szakács, és van már saját étterme, ahova mindig elszoktunk menni. Igaz, hogy ott a legtöbb kaja japán meg kínai, de én szeretem őket.
Ja a legfontosabbat elfelejtettem. Lottie Scarlet vagyok, Angliában élek a Colchester városban. A város megfelelő, megvagyunk jól élünk. Nem volt pasim, de már kellene egy! A suliban rajtam kívül már mindenkinek volt de persze én vagyok Lottie az úri hölgy, akinek nem szabad fiúja lennie, De manapság a fiúk elég bunkók szoktak lenni. Lehet, hogy helyesek de nem érik el a 100% -ot nálam. A suliban 5 osztálytól elkezdtek cigizni. Mára már drogot is árulnak.
Én vagyok az egyedüli az osztályban, aki főiskolára fog menni. Na jó, ott van még Clara a barátom csak ő... nem szeret tanulni. Én igenis szeretek. Most már lehet jövőm, mert nem vagyok kislány (igen apa!) én íratom a saját történetemet! Most már nem szólhatnak bele a szülők az életembe! Én mondtam anyának, hogy ki fogok költözni és az Oxford-i egyetembe fogok járni! Már nagyon régóta kinéztem magamnak a főiskolát. Kívülről egy kicsit furi, de nagyon jó.
Na de térjünk vissza magamhoz. Eddig is magamnál voltunk csak akkor a suliról dumáltunk.
Van egy kulcsom. Anyától kaptam hatodik születésnapomra. Nem jöttem rá, hogy miért. Ha kapsz egy kulcsot akkor egy zár is kell hozzá, nem? De én nem kaptam zárat. Anya mondta, hogy megfogom találni az igazit. Na ez kicsit úgy hangzik mintha egy romantikus főszereplő lennék és majd megfogom találni az igazit. Ja, persze. Egyszer megfogom, de egy nyamvadt kulccsal, hogy?! Na ezt mondjátok meg nekem. Nem tudjátok, mi?
Ez a kulcs aranyszínű, és egy kicsit úgy néz ki mintha egy szív forma lenne benne. Bele van vésve a nevem hogy "Lottie". Igazából nagyon szép a kulcs csak nem tudom mire használni. Hatévesen mikor megkaptam, akkor, minden zárba beledugtam, hogy melyikbe jó. Azon gondolkodtam, hogy lehet hogy egy titkos járatba jó. Na jó, mégse. Ha anya azt mondta, hogy megfogom találni, akkor meg is találom! Anyának mindig igaza van. De az igaz! Ez a kettő mondat furin hangzott. Vagy mégse hangzott furin?! Na mindegy.
Mint ahogy mondtam eltanácsoltak a suliból. Elmondjam, hogy miért?
Aznap volt a ballagásom. Nagyon örültem, hogy végre elhúzhatok a suliból. Végre felnőtt vagyok. Lehet jogsim, lehet kocsim, lehet házam, na és igen több minden.
Volt egy csajszi akit utáltam, és aznap én megakartam bosszulni. Az volt a tervem, hogy ha megy vécébe leöntöm egy rózsaszín festékkel teli vödörrel. Amúgy is a kedvenc színe. :D
A csajszi elment vécére, és pluccs! Leöntöttem, mert szerencse, hogy ott voltam. Nagyon élveztem. Gyorsan kirohantam a vécéből, de a csajszi észrevett.
Na igen, és itt a bibi. A csajszi apja rendőr. Na és ő is ott volt. A csajszi baárult az igazgatónak, és az apjának. Akkor én nagyon be voltam tojva, mert azt hittem, hogy nem engedik, hogy elballagjak a suliból. Legalábbis a csajszi apja ezt mondta. De az igazgató engem nagyon szeret, ezért azt mondta, hogy csak eltanácsolnak, és kacsintott. Ilyenkor tudtam meg, hogy nem is tud eltanácsolni, mert már végzős vagyok! Mikor kimentem az igazgatói szobából, akkor eljátszottam a Snoopy táncot. Na, de ezt, hogy mondjam el anyáéknak?
Nem is kellett elmondanom, mert tudták nagyon leszidtak, de annak viszont örültek, hogy elballagtam.
Na de térjünk vissza az apa lánya beszélgetésre.
Apa kiment az ajtómon, és bezárta.
- Jaj, de jó! Végre kimentél! - mondtam és ledőltem az ágyamba. - Istenem, miért ilyen nehéz?
Míg az ágyamban szenvedtem, addig gondolkoztam, hogy nehéz lesz-e az Oxford vagy sem. Nem tudom. Majd megnézem. Jó tanuló vagyok, és megy nekem a tanulás. Lehet, hogy párszor rosszcsonti vagyok, de azért nem vagyok olyan, hogy cigizzek mindennap.
Megint megszólaltam.
 - Holnap van a nagy nap.




3 megjegyzés:

  1. Szia.
    Nekem a történet első része nagyon ismerős volt. Nem tudom honnan, mintha egy könyvben olvastam volna ehhez hasonló párbeszédet. Na, mindegy, ez nem annyira lényeges. :D Ami inkább az, az az (huh, én aztán tudok fogalmazni:)), hogy sok a szóismétlés. Csak szólni akartam, hogy javítani tudd, nem bántásnak. Amúgy a történet tetszett. :D Sok sikert, megyek olvasni, mert hát ott a többi fejezet is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig nem másoltam sehonnan. :(
      Na igen, azt én is észrevettem, hogy nagyon sokszor ismétlem meg a szavakat, csak nálam úgy van, hogyha elkezdek valamit akkor nekem muszáj többször leírnom. Nem tudom miért, de nálam így sikerült.
      Köszönöm, hogy sikert kívánsz és köszönöm még, hogy elolvasod a fejezeteket!
      xoxo, Lilla

      Törlés
    2. Én elhiszem, hogy nem másoltál :) Csak valahonnan nagyon ismerős volt

      Törlés

Emberek