2015. december 29., kedd

2. fejezet

Sziasztok!
Hoztam a 2. fejezetet! Remélem fog tetszeni! Jó olvasást!











2. fejezet




Készülődtem a tükrömben, és megszólaltam:
 - Jaj, kell egy rúzs! Vagy valamilyen szájfény! - mondtam és elkezdtem minden szekrényt feldúlni.  - Hajj! Hol van már!!!
Végül megtaláltam a rózsaszín szájfényemet a kék sminktáskámban.
 - Pff, erre nem is gondoltam. 
Kiszedtem a táskámból, és rákentem egy kicsit a számra. 
Megnéztem magamat, és azt mondtam "nem rossz". Nagyon tetszett a kinézetem. Nem vittem túlzásba, és anya is megtudta rendesen csinálni a hajamat. 
 - Lottie, siess! Nem akarok elkésni! - ordította anya lent a konyhából.
 - Megyek! - mondtam, és egy utolsó pillantást vetettem magamra. És láttam, hogy valami hiányzik. Ja, a kulcs! Ott volt az asztalomon. Gyorsan felraktam magamra, és elkezdtem futni le a lépcsőn, mint az őrült. - Itt vagyok.
 - Na végre. - mondta apa, és kikísért a kocsinkhoz. 
Míg anya meg apa pakolt a kocsiba, addig én néztem a házunkat. Annyira sajnálom. Itt kell hagynunk egy cuki-muki házat. Nagyon szerettem, de mindörökké szeretni fogom. Gondoltam, hogy ha egyszer visszafogunk jönni ide, akkor biztos , hogy ezt a házat visszaveszem. 
 - Lottie kész vagy? - mondta anya, és mutatta, hogy gyere már a kocsiba.
 - Igen, anya.
Beültem a kocsiba, és elindultunk. És én rögtön elkezdtem nyafogni:
 - Anya, mit csináljak? Olyan uncsi itt ülni.
 - Drágám, hallgass zenét. Vagy olvass könyvet.
 - Anya. Tudod, hogyha én olvasok könyvet összehányom magam? Vagy azt szeretnéd, hogy hányjam össze a kocsit?
 - Ja tényleg, bocsi.
De az első pont tetszett. Hallgatok zenét.
Megkerestem a fülhallgatómat, elkezdtem zenét hallgatni, és aztán...
Elaludtam. Anya mesélte, hogy az egész utat végig aludtam. De az még mindig jobb, hogy ne szenvedjek a kocsiban, nem?
Felébredtem, és láttam, hogy ez nem stimmel.
 - Ömm, anya, hol vagyunk? - kérdeztem, és előre hajoltam anyához, és apához.
 - Londonban.
Mondták, és én leragadtam. Mi az, hogy London?! Nem Oxfordba indultunk...?!
 - Várj várj. Mi az, hogy....London? - kérdeztem és még jobban előre hajoltam.
 - Napsugár, mi Londonban vagyunk nem Oxfordban. - mondta apa, és keservesen lenézett.
Én csak tátottam a számat. És apa folytatta:
 - Most mi éppen a UCL főiskolába akarunk vinni téged, míg nem tudunk Oxfordba menni.
Én még mindig le voltam fagyva. Csak annyit láttam, hogy megállunk egy sulinál.
 Anya és apa kiszállt, ezért nekem se volt valami nagy választásom.
Megfogtam anya és apa kezét, és kérdeztem:
 - Mi ez?
 - Napsugár, ez az egyetemed. Idefogsz járni egyetemre.
Néztem az egyetemet. Látom, hogy sok ember oda bemegy.
 - Apa ez ugye csak egy vicc, ugye?
Kérdeztem, de apa nem válaszolt semmit, csak csóválta  a fejét.
 - Drágám, most menj be suliba, mert még elkésel.
Anya és apa elkezdett kiszedni dolgokat a csomagtartóból. Én meg csak néztem az UCL -t. Mindvégig azt mondtam, ez nem, nem lehet igaz.
Anya és apa kivett minden dobozt, és én is segítettem nekik. Elkezdtünk indulni a suli felé.
Megérkeztünk. Mikor beléptem azt hittem, hogy ezt csak képzelem. Ha látnátok milyen szép, úristen! Az egyetem tényleg nagyon szép, csak a tanulás milyen itt! Na erre kíváncsi vagyok.
 - Ön, Lottie Scarlet? - kérdezte valaki hátul, és az egész Scarlet család hátra nézett.
Egy fiú volt ott. Nézem anyára és apára, és megszólaltam:
 - Igen, miért?
 - Csak azért, mert az igazgató megkért engem, hogy kísérjelek el a szobádba.
 - Apa anya...
Anya és apa csak mosolygott, és átadta az összes csomagot a fiúnak meg nekem.
 - Na jó szórakozást Lottie! - mondta apa és anya, s kimentek az egyetem ajtaján.
Én meg a fiú maradtunk. Rám nézett, és én is ránéztem. Aztán megszólalt:
 - Indulhatunk?
 - Ja, persze.
Elindultunk egy lépcsőn aztán egy folyosón.
 - Ja elfelejtettem bemutatkozni. - mondta s fiú és megállt előttem. - Toby Sirk vagyok és 3 éve idejárok.
 - Te meg már engem ismersz. - mondtam, és elindultam mellette.
 - Jah.
Szépen újra elindultunk, és megint megszólalt Toby.
 - Te Lottie, hol éltél régen?
 - Colchesterben éltem. Nagyon aranyos kis hely volt. Na jó mégsem kicsi, de én kicsinek nevezem. - mondtam és rámosolyogtam Tobyra. - Na és te?
 - Én itt éltem mindig is.
Mondta, és rám mosolygott. Miközben ott jól eldumáltunk megérkeztünk a szobámhoz.
 - Bent van a szobatársad. Ő a barátom, szóval nem kell félned tőle. - mondta Toby és rám kacsintott .  - Köszönöm Toby, hogy segítettél. - mondtam, és leraktuk a dobozokat a földre. - Ja, és mikor kezdődnek az órák? Vagyis az első óra mikor kezdődik?
 - 1 óra múlva.
 - Köszi.
Elköszöntünk egymástól, ő meg visszafelé sétált. Muszáj volt röhögnöm, mert annyira béna volt, hogy elesett.
Toby mikor elment, én kinyitottam az ajtót. És mikor benéztem egy csaj volt bent. Nagyon szép volt, és még volt ott egy...KUTYA? A csaj észre vett, és látta, hogy csomaggal jövök.
 - Jaj! Megyek már is segíteni! - mondta a csaj, és odafutott hozzám. - Szia, Lisabeth vagyok a szobatársad, de Toby biztos mondta, hogy a szobatársad vagyok. De Tobyval jöttél, nem?
 - Ja, ja igen. - mondtam és nem is tudtam felfogni, mert Lisabeth tök gyors volt. - Ömm, hívhatlak Lisának?
 - Ja, persze. Ez itt a te ágyad. - mondta és rárakta a dobozokat az ágyamra. - Ja, bocsi. Elfelejtettem bemutatni. Ő itt a kutyám Wolf.
Hú, de jó neve van. Egy fehér miniatűr kutyának azt a nevet adni, hogy Wolf. Akár lehetne Hektor is...
 - Nagyon aranyos. - mondtam és lehajoltam, hogy megsimogassam.
Lisa leült a székébe, és elkezdte nyomkodni a gépét.
Én elkezdtem pakolni, és elég hamar kész is lettem.
 - Lisa, milyen a szobám? - kérdeztem és Lisára néztem.
 - Azta! De jó! - hátrafordult, és kipattant a székből, és beleugrott az ágyába. - Ki festhetem a körmödet?
 - Ja persze.
Leültem mellé.
 - Milyen színűre akarod? - kérdezte és kihúzott egy fiókot ahol kb. 150 körömlakk volt.
 - Lehet krémszínű? Mert az most pont illik hozzám. - mondtam és rámutattam egy körömlakkra.
 - Persze!
Kivette, és elkezdte festeni a körmömet.
 - Lisa, te mikor kezdtél idejárni? - kérdeztem és néztem, hogy milyen szépen csinálja a körömfestést.
 - Egy éve. Igaz, hogy 24 vagyok, de engem nem zavar mikor kezdem el. Anyát meg apát se zavarta. - mondta és egy mosolyt vetett az arcára. - Na és te, meddig maradsz itt?
 - Nem tudom. Először én az Oxfordba akartam menni, csak valahogy idejöttünk.
 - Áh, értem. Manapság a szülők ezt szokták csinálni a gyerekekkel.
 - Lisa, te ezt honnan tudod?
 - Csak tippeltem. - mondta és felnevetett.
Megszólalt egy furcsa csengőszó.
 - Jaj, siess Lottie! Vagyis siessünk! - mondta Lisa és gyorsan berakta a körömlakkot a fiókba.
 - Oh, oké! - mondtam és gyorsan bepakoltam a tatyómba a könyveket. Nem tudom milyen könyvet kell vinni, de egy füzet meg egy tolltartó kell, nem?
Lisával gyorsan kirohantunk az ajtón, és bezártuk az ajtót. Lisa megfogta a kezemet és elkezdtünk futni. Az volt a gond, hogy én nem tudtam, hogy merre megyünk és nem jegyeztem meg.
Lisa benyitott egy ajtóba, és megszólalt:
 - Elnézést a késésért!
 - E-Elnézést a késésért! - én is mondtam és meghajoltam.
Pár gyerek ott volt, köztük Toby is.
A tanárnő nézett minket és ránk mosolygott.
 - Nem baj, gyertek csak.
Lisa gyorsan leült a helyére, és kinyitotta a füzetét. Én is akartam menni, de valaki megfogott. Az a tanárnő volt.
 - Gyermekeim, ő itt Lottie Scarlet egy új tanuló, fogadjátok szeretettel. - elszavalta a mosolygós tejbe tök. - Légyszíves ülj Toby mellé.
Elindultam Toby felé, és leültem mellé.
 - Szia. - megszólalt Toby.
 - Szia, Toby. - visszaköszöntem neki.
És elkezdődött az első óra. Az óra nagyon uncsi volt. Mindent Tobyról másoltam le.
Mikor vége lett kimentünk mind a hárman, Lisa, Toby meg én.
 - Na, milyen volt az első óra? - kérdezte Lisa.
 - Hát....elfogadtam. - mondtam és sóhajtottam egy nagyot.
 - Megyünk kajálni? - kérdezte Toby, s egy nagyot korgott a hasa.
 - Oké, oké.
Lementünk a lépcsőn és bementünk egy ebédlő szerűségi helyre.
 - Lottie, légyszíves foglalj nekünk helyet. - mondta Lisa és rámutatott egy helyre. - Majd hozzuk neked a kaját.
 - Oké. - mondtam és leültem az asztalhoz.
Bambultam. Nem volt jó egyedül ülni.
 - Itt is vagyunk!!! - ordított Toby és Lisa egyszerre. - Tessék itt van az ételed.
 - Köszi, Toby. - mondtam és elkezdtem zabálni a spagettit.
Elkezdtünk enni, és aztán...
 - KYAAA! NAGY BAJ VAAAN!
Sikította egy szőke hajú lány, és mindenki felugrott ijedtében.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Emberek