2015. december 30., szerda

3. fejezet

Kedves olvasó!
Nagyon köszönöm, hogy eddig a fejezetig eljutottál és, hogy elolvastad. Itt van a harmadik fejezet, sok szeretettel olvasd el! Jó olvasást!








3. fejezet


 - KYAAA! NAGY BAJ VAAAN!
Visította egy lány az ebédlő ajtajánál.
 - Eby! - Toby felállt és elkezdett futni a lány felé. - Mi a baj?
A lány sírt, és nem tudta visszafogni a sírást.
Mi Lisával egymásra néztünk és mi is odafutottunk Tobyhoz és a lányhoz. 
 - Én...én... - mondta a lány és Toby nyakába kapaszkodott. - Alfie...
 - Mi?! Mi történt Alfieval? - kérdezte Toby. Toby nagyon aggódott a csajsziért. A barátnője...?
 - Na Ebocskám, mi történt? - kérdezte Lisa csípőre tett kézzel. - Mi van Alfieval? A pasiddal?
Én csak néztem a három "normál" ember beszélgetését. Jó értem. Engem nem zavart, ha Ebonak van pasija, mert Ebo amúgy is egy szép lány...
 - Alfie... - folytatta, és megint felordított. - ABBAHAGYTA A DRAGON BALL Z-T!!!
Ott sikítozott Ebo, és meglehetett tőle süketülni.
 - Jaj, istenem! Komolyan ez volt a bajod?! - kérdezte Lisa és a fejére csapott.
 - Ömm, mi az a Dragon Ball Z? - kérdeztem Lisától.
 - Az egy anime. Nem hallottál még róla?
Megráztam a fejemet és ebből Lisa is letudta következtetni, hogy nem ismerem.
 - De, de.... - folytatta Ebo. - Az volt a kedvenc animéje.
 - Hol van Alfie? - kérdezte Toby és vezette ki Evot az ebédlőből.
 - Alfie, kint van az épület előtt...
Mindannyian kimentünk az ebédlőből, és elindultunk a kijárat felé.
 - Figyu, Lisa. - kérdeztem. - Alfie tényleg a pasija?
 - Aha. - mondta Lisa és egy rágot tett a szájába. - Majd meglátod miért.
Nem értettem. Jó elhiszem, hogy Ebonak van pasija, de hogy néz ki? Egy ilyen szép csaj mellett egy normális fiú kell.
Kiérkeztünk a kapun, és láttuk, hogy ott áll egy fiú.
 - Szia Alfie! - ordított Lisa és elkezdett Alfie felé rohanni.
 - Ja szia, Lisa. - mondta Alfie és rámosolygott.
Basszus. Nem látom, hogy Alfie hogy néz ki. Rajta van a napszemüveg. Basszus.
Toby, Ebo meg én ott álltunk és látjuk, hogy Lisa és Alfie jót röhögcsél.
 - Ömm, Toby és te, én most megyek Alfie-hez mindent megbeszélni, oksi?
 - Oké. - mondtuk Tobyval egyszerre.
Tobyval ketten ott álltunk, mint a félőrültek. Kívülről nagyon szarul nézhettünk ki.
 - Toby, már Lisától is megkérdeztem, de mi az....? - kérdeztem de Toby közbevágott.
 - Az anime? Egy grafika, amiket az "eszes" japánok találtak ki. - mondta Toby és megvakarta a fejét. - De az a baj, hogy Ebo teljesen rá van függve és szegényt bebolondította. Meg ha tudnád... mindennap mond valamilyen animés szöveget egy sorozatból. Tiszta hülye.
 - De Toby...Ebo jó tanuló? - kérdeztem és csípőre tettem  kezem.
 - Viszonylag jó tanuló, csak mondom, hogy szegényt bebolondította az anime. Na de mindegy. Azt se tudom miért akadt ki azon, hogy Alfie, abbahagyta az a Dragonos bigyót.
 - Aha.
Tobyval abbahagytuk a beszélgetést és ránéztünk Alfie-re és Ebora akik éppen ott csókolóznak.
Ilyen hamar kibékültek?! Vagy Lisa csinálta ezt?! Nem, nem lehetett. Most is ott fényképezget, ahogy Ebo és Alfie csókolózik.
Ja szerintem a csók undi. Nem tudom miért, de nekem nem tetszett.
 - És Lisát is bebolondította az új telója. - mondta Toby és elindult az ebédlő felé.
 - Várj! - mondtam, futottam utána és sikeresen utolértem. - De hogy érted, hogy bebolondította Lisát a telefonja?
 - Úgy értem, hogy most kapott egy újat papájától mert eddig egy nyomogatós telefonja volt. - mondta Toby és meghúzta a vállát. - Nem tudom, hogy hogy lehetett régen nyomkodós telefonja, mert a szülei irtó gazdagok.
 - Áh, értem. De azt mondtad, hogy a...
 - Igen a barátja vagyok. De tudod néha idegesít. Mindenki jó fej, csak az van, hogy van egy dolog amihez kötődik. Mint például ott van Ebo. Ő az animéért rajong.
 - És Alfie? - kérdeztem, és hátra néztem, hogy biztos nincsenek-e itt.
 - Ő a cigiért. - mondta Toby és rázta a fejét. - Tökéletes páros. Anime és cigi.
 - Ja...
CSRRRR! CSRRRR! CSRRRR!
Csöngettek.
 - Siessünk Lottie! - mondta Toby és megfogta a kezemet. - Most megyünk egy kicsit ki a levegőre!
 - És ott mit fogunk csinálni?! - kérdeztem, úgy, hogy majdnem megfulladtam, mert félrenyeltem.
 - Mit tudom én! Néha jogázunk, néha meg fitnessezünk! Tudd meg idióta az a tanár.
Pff, ennyi erővel mindegyik tanár idióta. Ott volt az első tanár, Lucy tanárnő aki viszonylag normális tanár. De attól félek, hogy egyszer ő is befog bolondulni.
Tobyval futottunk de megint nem tudtam, hogy hol a francban vagyunk, de mindegy. Látom, hogy ki megyünk valamilyen ajtón és egy udvarra jutunk ki.
 - Elnézést a késésért! - mondtuk Tobyval egyszerre, és nagy levegőket vettünk.
 - Lottie Scarlet és Toby Sirk, véletlenül nem tudjátok hol van Alfie Morre és Ebony Tonkin? - kérdezte egy öreg papa. - Elfelejtettem bemutatkozni, Lottie hölgyem. A nevem Frankenstein, és egy zombi vagyok.
 - Ömm, örvendek a szerencsének. - mondtam és kezet ráztam vele.
Toby csak ott röhögött mellettem. A legszívesebben felpofoztam volna.
 - Kérlek szólíts Franc tanár úrnak.
Mondta a tata és eltotyogott mellőlem.
Tobyval utána mentünk és leültünk a többi diák mellé. A legtöbb gyerek röhögött rajtunk. De miért, nem tudom. Tök normálisan nézek ki, nem?
 - Na gyerekek ma mindenki az fog csinálni amit akar lehet olvasni, rajzolni, írni, zenét hallgatni stb. - mondta Franc bácsi (én így szólítom) és eltotyogott valamerre.
 - Na Lottie mit csináljunk? - kérdezte Toby és rám nézett. - Olvassunk, tanuljunk mit?
 - Ömm, tudsz rajzolni? - kérdeztem és elővettem a rajzfüzetemet.
 - Öhöm, nekem nem az erősségem.
 - Megtanítsalak?
 - Te tudsz? - kérdezte és kivette a  kezemből a füzetemet.
 - Hé add vissza! - mondta és elkezdtem Toby csipkedni.
 - Na! Jó' van na! De akkor mutasd meg mit tudsz!
 - Okés. - mondtam és kinyitottam az egyik rajzomnál.
 - Azta! Te így tudsz rajzolni?! - kérdezte Toby és megint kivette a kezemből.
 - Toby...
 - Ja oké.
Sorban megmutattam a rajzaimat, és Tobynak a kedvence egy kislányról való portré volt.
 - És mennyi időbe telik megrajzolni egy ilyet? - kérdezte és rámutatott a kislányra.
 - Ahogy sikerül. - mondtam és elkezdtem piszkálgatni a lapnak a szélét.
 - Mi a baj?
 - Á semmi...
 - De van baj. - mondta Toby és egyre sajnálatosabban nézett rám.
Én ránéztem és csóváltam a fejemet, hogy tényleg nincs semmi. 5 percig csöndben voltunk, de Toby megint megszólalt:
 - Jaj, Lottie mi a baj?
 - Mondom, hogy semmi! - mondtam és elfordítottam a fejemet a szép Nap felé.
 - Lottie, nem kell tetetned magadat! Látszódik rajtad! - mondta és megfogta a vállamat. - Kérlek mondd el. Lehet, hogy tudok segíteni.
 - Toby, ha elmondom nem mondod el senkinek, ugye?
 - Becsszó! 
 - Akkor mondom. Az van, hogy negyedik osztályban jöttek rá a szüleim milyen tehetséges vagyok. Elkezdtem rajzolni és minden művészi dolgot kipróbáltam. Volt saját kézötletem, sok trükköt tudtam csinálni. Minden megvolt míg egy lány nem másolt le mindent rólam. Az ötleteimet, a kézügyességemet, a rajzaimat MINDENT lemásolt. Igen, örülök annak, hogy valaki felnéz rám, meg hogy másol engem, de nekem nincsen ötletem mert az a csaj lemásolt mindent! Nem is beszélek többet, mert... - nem tudtam visszatartani a sírást. 
Toby ezt biztos nem érti. Ezt a dolgot nem lehet elmagyarázni másnak. Mert nem értik meg.
 - Na nincs baj. - mondta és megölelt. - Figyu, azzal a csajjal úgysem fogsz többet találkozni, mert itt vagy. Köztünk. 
 - De Toby... 
 - Jaj, ne sírj már! Már rég túl vagyunk ezen! A lánnyal nem fogsz többet találkozni. De te azt akarod, hogy találkozz...
 - NEM! - mondtam és kimentem Toby karjaiból. - Kérlek ne folytasd...
 - Oké, oké. Tessék itt egy zsepi. - kivett a táskájából egy zsebkendőt és odaadta.
 - Köszönöm. - mondtam és egy jó nagyot belefújtam a zsepibe. - Ezt honnan tanultad? 
 - Rájöttél?
 - Aha. 
 - A nagyapámtól tanultam. Ha egy lánnyal barátkozol, akkor mindig legyen nálad zsepi. És most is kellett, nem? - mondta Toby és felnevetett.
 - De. - mondtam és én is felnevettem.
A végén mind a ketten jól szórakoztunk. Kicsengettek.
Tobyval felálltunk és elindultunk MEGINT valamerre.
 - Lisáék hol vannak? - kérdeztem és körülnéztem, hogy nincsenek-e itt.
 - Szerintem lógtak. - mondta Toby és benyitott egy ajtón. - Ez itt egy kémiaterem. 
 - Egy egyetemen kémiaterem?
 - Ja. Lisa mindig ideszokott jönni, ha kedve van.
 - Vagyis a legtöbb esetben ideakar jönni? - kérdeztem és megnéztem egy vegyszert, amire az volt ráírva, hogy alma és fű egybekeverve. Fúj.
 - Ja. - mondta Toby és felgyújtotta a villanyt. - Lisa! Hol vagy?!
Toby elkezdett ordítozni, lehet, hogy tényleg itt van.
 - LISA!!! - elkezdtem én is ordítozni.
Mind a ketten ott ordítoztunk, mint a félőrültek. Csoda, hogy a halott professzorok nem ébredtek fel ott egy helyben.
 - Drágáim, mi a baj? - kérdezte egy ismerős hang. Lucy tanárnő volt az.
 - Lucy néni, Lisát nem találjuk. Na jó, meg Ebonyt meg Alfiet. - mondta Toby és odament Lucy tanárnőhöz.
 - Haha Toby, Lottie. Lisa, Ebony és Alfie a büfénél vannak. Mondták nekem, hogy erről az óráról lógnak.
ÚRISTEN! És Lucy tanárnő nem szidta le őket?! Milyen már ez az egyetem?!
 - Köszönjük, Lucy néni! - mondta Toby és megint megfogta  a kezemet, és elkezdtünk futni.
 - Toby fáradt vagyok a sok futástól! - ott nyafogtam míg Toby őrülten futott.
 - De oda kell érnünk! - mondta Toby. Megállt én meg neki mentem nagy szerencsére.
 - Áucs, mi a baj?
Arrébb mentem és láttam, hogy Lisa, Ebo és Alfie ott kajálnak a büfé előtt.
 - Jajj, sziasztok! - köszönt nekünk Lisa. - Hol voltatok?
 - Lisa, rendes órán. - mondta Toby és megveregette Alfie vállát.
 - Figyu jöttök a mai partira? - kérdezte Alfie. - De hozzatok valami piát is, oké?


Drágáim! Ne nézzetek hülyének, de nem lesz semmilyen durva rész! A következő részben megtudtok mindent! 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Emberek